2017. 04. 28. péntek
   
méret

Keresés

Település

Petrikeresztúr

 

Petrikeresztúr története, Petrikeresztúr ma

Nevezetes személyek, épületek, helyszínek Petrikeresztúron

Képek

További képek

 A település története:


Petrikeresztúr község Zala megyében, a megye északnyugati részében fekszik, Zalaegerszegtől 19 kilométerre délnyugati irányban, a szlovéniai határtól (Rédics határátkelőhelytől) 25 km távolságra, „Göcsej szívében”.
Göcsej Zala megye legismertebb, legtöbbet emlegetett földrajzi - néprajzi tája. Határai pontosan nem is jelölhetők ki. Ha a természetes határok szempontjából vizsgáljuk, akkor a Zala, Válicka és Kerka folyók által határolt, mintegy 70 községet és Zalaegerszeget a megyeszékhelyet foglalja magába. Első említése 1689-ből való, Gyöngyösi Nagy Ferenc egerszegi várkapitány egyik levelében a mai Milej, Becsvölgye, Petrikeresztúr környékét Gőbőcsének nevezte, majd 1769-ben és később többször is „Göcsei Districtus”-nak jelölik ezt a vidéket. A XIX. század első harmadában Göcsejről már, mint kialakult területről beszélnek. Ehhez nagyban hozzájárult Pálóczi Horváth Ádám, aki Petrikeresztúron töltött éveiben Göcseji Helikon néven irodalmi kört alakított, ezáltal a közfigyelmet felhívta Göcsejre.
 

A település címerében a P betű a Petri-re utal, míg a kereszt a Szent Kereszt tiszteletére szentelt templomhoz kötődik. A címerben a tölgyfaág és a búzakalász a termékenység szimbólumai, mely a környékbeli erdőkre, és a mezőgazdasági tevékenységre utal.  A címer külső díszeként megjelenő olajág pedig egy 1894-50-es jegyzői pecséten szerepelt.
A település történetéből a következő töredékek ismertek:

Írott források 1260-ban Terra de Petur névvel jelölték a falut. Később a következő neveket használta: 1338: Petry, 1435: Felsupetri, Alsopetri, 1422: Kereztwr, 1497: Petthry Kerezthwr. Első tagja a latin Petrus személynévből származó magyar Péter-i képzős származéka, amely előbb Péteri, majd magánhangzó kieséssel Petri lett.  Az utótagja a település templomának titulusa.
Szintén 1260-ban említik Csőszi várföldet (a zalai vár hírnökeinek földjét nevezték Csőszinek) határjárásában, mint földet Petur néven, s azt mondják, hogy szomszédja ennek Ormándföld (mai Ormándlak), melytől el van határokkal választva. Határos volt Milejjel (mai Milejszeg) is. (1338)
Az 1513. évi adólajstrom szerint a településen Kereszturi Jánosnak 1 adózó jobbágy portája volt, ugyanitt 1 telkes nemesek ekkor: Chykos János, Kereszturi Benedek özvegye, Gyerfy András, Pathay Péter és László. (A településen ma is élnek Györfi és Patai vezetéknévvel).
1537-ben Tharnok-i (jelenleg szomszédos település Zalatárnok) Bothka Miklós, jobbágyaival a Zala megyei Patho possessio (jelenleg Pató-hegy Petrikeresztúrhoz tartozik) határában szénát gyüjtő Georffy László megölette. Ugyanebben az évben a Tharnok-i jobbágyaival rátört a Kerezthwr-i Gyerfy Miklós, a megölt László testvére nemesi kuriájára.
1541-ben a vasvári káptalan Ferdinánd király rendeletére beiktatta Bánffy István az alsólendvai uradalomba, melynek tartozéka volt a helység.
1593-ban Georffy Ferenc és Kelemen vallja, hogy „hoc penurioso tempore omnis generis vistus et amictus …compusi” nemesi kuriájuk teljes fundusát Petherkerezthwr possessioban Myhalyffy Istvánnak és örököseinek 13 Ft-ért örök jogon eladták. Mind az eladó, mind a vevő vezetéknevében a község Petherkerezthur néven is szerepel.
1596-os feljegyzés szerint a Bezeredy család tajgai eltiltják Kerezthur, Tarnok (mai Zalatárnok), Zenthgeorgh, Weöresffalw (Vörösszeg településrész a szomszédos Becsvölgyén) és Azzyveolgy pessessiok lakosait a Cheöszy (Csőszi-hegy), nevű pradeumuk használatától.
 Az 1600-as években a török kiterjesztette hatalmát erre a területre is, így az itt lakók adófizetésre voltak kényszerítve. Az 1690-es feljegyzés török földesura egy „Pongrácz Huszain Oda Baasa” nevezetű szpáhi, akinek évi 16 forinttal és természetbeni szolgáltatásokkal tartoztak, ezen kívül a szultánnak és évi 9 forintot kellett adni. A török korban 33 évig puszta volt, majd a lakosság lassan visszatelepült. Lakosságszám alakulása: 1696: 40 lakos, 1748: 282 lakos, 1778: 353 lakos.
1719-ben a vasvári káptalan hitelesen kiadja nemes Ivánczy Ferencnek a káptalan előtt tett perpetuatios vallomását. Nyilatkozattevő vallja, hogy sürgős szükségében a birtokát minden tartozékával együtt örök áron eladta nemes Huszár Katalinnak, néhai nemes Gombos István özvegyének és István nevű fiának, és ennek feleségének: Kustán Évának, és általuk utódainak és örököseiknek 200 magyar forintért. (a településen ma is fellelhetők a Huszár, Gombos és Kustán vezetéknevek).
1778-as adat szerint 353 fő lakott a településen, melyből 6 fő református, a többi katolius. A következő dülők tartoznak hozzá: Tekénts (mai utcanév: Tekincs), Zamárszegh, (Szamárszegi dűlő), Gombosszeg (szomszédos település), Vasszegh, Győrffyszegh (településrész Petrikeresztúron: Győrfiszeg).
Pálóczi Horváth Ádám költő, hagyománygyűjtő 1811-20 között élt a településen.      
Legjelentősebb alkotása a hatalmas dalgyűjtemény, az Ötödfélszáz énekek, melyet vidékünkön, petrikeresztúri évei alatt gyűjtött. Ebből ma is közismert a Magyar tánc: „Azt mondják, hogy nem illik a tánc a magyarnak.”
1828-as országos összeírás adatai alapján: egerszegi járáshoz tartozik, lakosságszám: 218 fő, kézművesek száma: 3 (1 kovács, 2 takács), adózók száma: 60, zsellérek: 30. Állatállomány: anyatehenek: 14, igásökrök: 9, tinók: 5, lovak: 11, juhok: 62, sertések: 12. Nemesi falu, agilisek és néhány nem nemes és idetelepített zsellér lakja. A szőlők kilenced fizetésével vannak terhelve.
1866-ban a Győrffy család kivált területéből és létrehozta Győrfiszeget. Önálló település 1948-ig volt, amikor is egyesítve lett Petrikeresztúrral. Ma falurész.
Petrikeresztúr községnek köves útja 1892-ben készült el.
Az első világháborúnak 33, a  második világháborúnak 21 áldozata volt.
Az 1945-ös földosztás mindössze 2 embert érintett. 1956-ig volt a településen kis termelőszövetkezet, mely a forradalom után feloszlott. Szakszövetkezet 1960-ban alakult.
A település lakosságszáma 1949-ben volt a legnagyobb, 806 fő. Ebben az időben, helyben működött tanács. Nagyobb erejű elvándorlás az 1950-es évektől kezdődött leginkább megélhetés céljából. Az olajipar megjelenése a szomszédos községekben (Nagylengyel,  Gellénháza), a megyeszékhelyi (zalaegerszegi) munkahelyek fokozták az elvándorlást. 1978-ban a helyi általános iskola is áldozata lett a körzetesítésnek, mely szintén az elvándorlás egyik okává vált.
Az 1950-es évektől létesítmények épültek, jöttek létre a faluban:
• Iskola 1959 (előtte római katolikus iskola volt 1902-től)
• 2 pedagógus szolgálati lakás 1952 és 1959.
• Vegyesbolt és italbolt 1963.
• Tűzoltószertár 1957.
• Mázsaház 1962.
• Gáztároló 1967.
• Aszfaltút 1960.
• Kultúrház, klubkönyvtár 1967.
• Autóbusz járat 1950. (Zalaegerszegre)
• Villany 1962.
• Ravatalozó 1971.
1969. júliusától a Tanács összevonásra került a szomszédos Nagylengyellel, majd később 7 település összevonásával megalakult a Községi Közös Tanács Gellénháza székhellyel. Jelenleg ez a hét település alkotja a körjegyzőség településeit is.  Megvalósult fejlesztések 1990-től:
• Sportöltöző korszerűsítése, zuhanyzó kiépítése
• Kultúrház konyharésszel való bővítése, fűtési rendszer kiépítése, tetőszerkezet újítása
• Vezetékes tv antenna rendszer kiépítése, később csillagpontos rendszerré alakítása
• Gázellátás megvalósítása faluban
• Közvilágítás korszerűsítése, az új házhelyek felé bővítése
• Házhelyek kialakítása
• Önkormányzati épület felújítása, bútorozás
• Önkormányzati utak javítása (Ady út, Győrfiszegi út)
• Buszmegálló elhelyezése Győrfiszeg falurészben
• Temető bővítés
• Ravatalozó felújítás
• Kábel tv fejlesztés, Szélessávú internet kiépítés
• Művelődési ház, könyvtár teljes belső felújítása.

Bővebben: Petrikeresztúr

 

Ügyleírások